Szeptember 29-re hívta össze a megyei röplabdaszövetségek vezetőinek értekezletét Körösfői László, a Magyar Röplabda Szövetség szakmai elnökhelyettese, valamint Dikácz Ernő, az MRSZ főtitkára. A hasznos megbeszélés résztvevői egyetértettek az országos versenynaptár, valamint a régiós bajnokságok létrehozásának szükségességében.
A húsz meghívott szervezet közül mindössze tíz képviseltette magát. Ezúttal is előfordult az, ami korábban az NB I-es és NB II-es klubok képviselőinek találkozóján, többen válaszra sem méltatták az e-mailben és postai úton is kiküldött meghívást. Reagálás nélkül hagyta az invitálást Borsod-Abaúj-Zemplén, Csongrád, Fejér, Komárom-Esztergom, Nógrád, Somogy és Zala képviselője. Igazoltan voltak távol Bács-Kiskun, Győr-Moson-Sopron és Vas röplabdás vezetői.
Először Dikácz Ernő, a Magyar Röplabda Szövetség főtitkára köszöntötte a megjelenteket, és közölte a találkozás célját: újra felépíteni a rendszert, új alapokra helyezni az MRSZ és a megyei szövetségek kapcsolatát. Közös, együttes munkára van szükség, szorosabbra kell fűzni a szálakat.
Körösfői László, a Magyar Röplabda Szövetség szakmai elnökhelyettese örömét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy ezúttal legalább a meghívottak ötven százaléka eljött, nem úgy, mint az MRSZ korábbi próbálkozási alkalmával. Dicsérte a megyék igyekvését, majd elmagyarázta, hogy jogi helyzet szerint kétféle szövetséget lehet megkülönböztetni. Van, amelyik az MRSZ-nek származtatott jogi személyisége, és van, amelyik nem. Az előbbi kategóriába tartozik Hajdú-Bihar, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok és Pest, az utóbbiba a többi 16 szervezet. Ezt a sporttörvény szabályozza, Körösfői ebből olvasott fel részleteket, majd szakmai témára váltott. A megyei szövetségek működésének színvonalát különbözőnek ítélte. Rövid történeti áttekintésében a szakmai elnökhelyettes elmondta, hogy 1950-ben már minden megyében volt röplabdaszövetség, Csongrádban például ugyanúgy 1946-ban alakult, mint az országos szervezet.
„Volt olyan megye, ahol nyolcvan csapat játszott szervezett keretek között, léteztek járási, városi és községi bajnokságok – mondta Körösfői László. – A szabadtérről a terembe való bekerülés színvonal-emelkedést hozott, ám egyben sorvasztólag hatott, mert a terembérlet mindenhol költséges. Ha azt vizsgáljuk, hogy miért tartunk itt, akkor nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy napjainkban nagy a konkurencia. Hol tartott a kézilabda az ötvenes években, és hol tart most? Ez a kiválasztásnál is érződik. A röplabdának az az előnye, ami a hátránya, hogy nincs test-test elleni kontaktus. Tudjuk, hogy a megyei szövetségek is nehéz helyzetben vannak, de el kell gondolkodniuk, hogy tudnak-e többet tenni a sportágunkért. Néha azt hallom, hogy az MRSZ közömbös a vidék iránt. Ez nem így van! A Sport XXI. Program – amely az egyesületeket és az iskolákat támogatja – konkrét anyagi segítséget nyújt. Szeretnénk a megyei szövetségek önállóságát nagymértékben fokozni. Fogjanak össze, s együtt valósítsák meg a feladatokat! Ha szükségét érzik egy regionális bajnokságnak, akkor két-három-négy megye álljon össze, és a szervezést a helyi szövetségek végezzék.”
Poór József, Tolna. Úgy vélekedett, hogy a paksi utánpótlás tett már le annyit az asztalra, hogy pénzt is érdemeljen a Sport XXI-ből. A szabadtéri röplabdázással kapcsolatban elmondta, hogy szerinte ha szabadtéren lennének a röplabdaedzések, akkor még ennyi fiatal sem járna. A Tolna megyei szövetség leginkább a sportág amatőr szegmenséből vállal részt, rendszeresen rendez diákolimpiai tornákat, döntőket. Azon a vidéken nincs olyan egyesület, amely valamelyik komoly bajnokságban elindulna, mert nem tudják vállalni a költségeket. Az NB III (vagy régiós bajnokság) gondolata szimpatikus, a lényeg, hogy kevesebb pénzbe kerüljön, és kevesebb adminisztrációt igényeljen! Konkrét rendezvényre sokkal könnyebb pénzt szerezni, mint működésre. Említette még a Bonyhádi Nemzetközi Röplabdás Találkozót, amely minden nyáron jelentős érdeklődésre tart számot.
Háli József, Veszprém. A megyei szövetségekre vonatkozó értékítéletet várt. Elmondta, hogy hét csoportban zajlik a megyei bajnokság, s szintén kiveszik a részüket a diákolimpiai rendezésből. Nem zárkózik el attól, hogy több szövetséggel összefogva szervezzen bajnokságot.
Tóth Julianna, Baranya. Ez a nagy megye eljutott odáig a népszerűségben és a csapatok számában, hogy szinte teljesen megszűnt a röplabda a környéken, pedig hetente érkeznek érdeklődő telefonok, hogy hol lehet röplabdázni Baranyában. Pécsett a felsőoktatásban a tanárképzés az élvonalba tartozik, de a Bolognai rendszerben csökkentették az óraszámokat, így nehéz megszerettetni egy-egy sportágat. Mindennek az iskolai testnevelés az alapja. A PEAC női csapatának nem kellene teremköltséget fizetnie, mégsem képes elindulni az NB II-ben, mert nem tudja előteremteni a játékvezetői és az utazási költséget. Komlón, Mohácson és Pécsen vannak általános iskolai csapatok, amelyek a diákolimpián indulnak. Baranyában is lenne igény a röplabdára, de az anyagi nehézségeken nem tudnak túllépni.
Pásztor Tibor, Békés. A megyei röplabdaszövetség tagja egy érdekközösségnek, de ki akar lépni belőle, ehhez kérte az MRSZ segítségét. A szervezet az amatőr sportra koncentrál, s megyei amatőr bajnokságot is szervez, amely nagyon jól működik. Öt fordulót rendeznek minden szezonban, a röplabdát szeretők vállalják a lebonyolítást minden helyszínen. A sorozat nyílt, tehát más megyékből, Szegedről, Karcagról, sőt külföldről, a romániai Aradról is érkeznek versenyzők. A megyei döntőn már csak békésiek vehetnek részt. A vegyes tornákon negyven-ötven csapat indul, szerte az országból, ezzel a tömegbázis nő. Az NB III ilyen szinten szerinte is tudna működni.
Kerék Pál, Szabolcs-Szatmár-Bereg. Tizenkét évvel ezelőtt terveztek egy régiós bajnokságot a Miskolc, Nyíregyháza és Debrecen vonzáskörzetébe tartozó csapatok számára, de az MRSZ illetékesei lesöpörték az asztalról. Régebben még volt huszonöt-harminc együttes a környéken, de a termelőszövetkezetek felszámolásával ezek fokozatosan eltűntek, legutóbb a Rozsály szűnt meg. Bajnokságuk már nincs, de az iskolasport minőségben és mennyiségben is kiváló, idén a lányoknál minden röplabdás és strandröplabdás győztes a megyéből került ki. Az eredményes munkának is ára van, kibékíthetetlen ellentéteket szült Nyíregyházán, de a röplabda javát szolgálja. Van pedagógusbajnokság is, ahol legalább két fiatalnak a pályán kell lennie. A vegyes-bajnokságban 72 éves a legidősebb játékos. Ez mind-mind előremozdít, de jelentősen nem segít. Még több lány jönne röplabdázni, idősebbek is, de nem tudnak hol, mert nincs elég csapat, az amatőröktől pedig nem lehet pénzt kérni. A közelmúltban az Örökösföldi Napokon is volt röplabdázási lehetőség a szabadban, de az sem jött be, csekély volt az érdeklődés. Az NB III egyik előnye az utazási távolságok csökkenése lenne, ha egy vagy két utánpótláskorúnak is játszania kellene, azzal pedig a bázist is szélesíteni lehetne. Az iskolai sportból indul ki minden, és ha valahol, akkor Szabolcsban vannak röplabdát szerető, és ahhoz értő testnevelők. Ezt a példát kellene követnie a többi városnak is, hiszen ha a gyerekek megszeretik a sportágat, később is igénylik, hogy legyen csapat, ahova tartozhatnak. A diákolimpiát kieséses rendszerben írták ki, ez nem jó, mert ha egy csapat hamar kiesik, akkor kevés meccset játszik. Strandröplabda-bajnokság és alkalmi rendezvények is vannak a megyében, ezek is nagyon népszerűek. Nincs országos versenynaptár, ezért a különböző megyében tevékenykedő röplabdások nem tudnak egymásról, sőt gyakran az azonos megyében élők sem!
Zvara József, Heves. A megyei bajnokságban a részvételi rekordot negyven csapat indulása jelentette, de manapság is van körülbelül harminc. Ezek közül többen más megyéből érkeznek. Igazolás nem szükséges, de nyilvántartás van. A strandröplabda folytatásaként népszerű az úgynevezett páros-röplabda, a legutóbbi versenyen 84 páros vett részt. Akkora az igény, hogy további fordulókat kell beiktatni. A megyében Gyöngyös tevékenysége is kiemelkedő, a Gyöngy Kupa kétnapos amatőrtornán 52 csapat vett részt. A játékvezető-tanfolyam folyamatosan zajlik. Új bázis az egri Szent-Györgyi Albert Gyakorló Általános Iskola. Az összefogás a megyék között megvan. Nem igaz, hogy az állam támogatja a diáksportot, mert egyre drágább minden, és egyre kevesebb a támogatás. DSK már nem is pályázhat, csak DSE. A diáksportköröket így fölülről tudatosan ölik meg, mert nem jutnak anyagi forráshoz. A Sport XXI. Program keretein belül támogatásként adott labdák nem alkalmasak arra, hogy iskolás fiatalok használják. Hevesben még él a röplabda, de nagyon nehéz helyzetben van.
Járfás László, Pest. Érdekesek az adottságok, hiszen a terület közepén ott van Budapest, amely nagyobb és szervezettebb, mint Pest megye. Van bajnokság, de kevés csapat vesz rajta részt, igazolás nem szükséges. Az utánpótlás-csapatok sorra szűnnek meg, mert a testnevelők nem érdekeltek a szervezésben. Ami a diáksporton kívül van, azt még nehezebb életben tartani. Rendszeresen szerveznek tornákat, nemzetközi versenyeket is. Anyagi lehetőségek, pályázati források nincsenek.
Czanek Kálmán, Jász-Nagykun-Szolnok. Régen volt városi bajnokság is, most már csak három bázis – Jászberény, Kunhegyes, Szolnok – működik. A vegyes rendszert karolták fel, tornák háromhavonta vannak, 40 csapat vesz részt ezeken. Volt olyan versenyrendszerük is, amely a középiskolásokra épült, három-négy csapat játszott egy helyszínen, de a diákolimpián ezek a fiatalok nem szerepelhettek, ezért vége szakadt.

Póser Pál, Hajdú-Bihar. Jelentős visszaesés tapasztaltható, hiszen már csak egy felnőtt csapat indul a nemzeti bajnokságban, pedig a közelmúltban három női NB II-es és két férfi NB II-es együttese is volt a megyének, de ezek megszűntek. Nincs pénz az utazásra és a játékvezetőkre. A megyei bajnokságra nehezen lehet összeszedni néhány csapatot. A diáksport itt is sokkal jobban áll, minden korcsoportban összejön az elégséges nevezői létszám, két fordulóban, körmérkőzéses rendszerben játszanak, de a kiöregedő röplabdások számára nincs egyesület, ezért elkallódnak. A város semmiféle támogatást nem ad, holott a kiemelt klubokat százmilliós nagyságrendű összegekkel segítik. A sportiskola nem működtet röplabdás osztályt, a megye minimális segítséget ad. A strandröplabda egyre népszerűbb, működik a megyei bajnokság, illetve a teremröplabdás játékvezető-képzés. A szomszéd megyékkel jó a kapcsolat, az utánpótlástornák is népszerűek, a leghíresebb az Eötvös Kupa, amelyen egyre több a rangos külföldi vendég, ugyanakkor a hazai bázisok (kaposváriak, kecskemétiek) nem érdeklődnek iránta.
A megbeszélés lezárásaként Dikácz Ernő főtitkár röviden, lényegre törően válaszolt a legfontosabb kérdésekre. Kijelentette, hogy a Sport XXI. pénzek elosztása egy igazságos, objektív, teljesítményorientált pontrendszer alapján történik, és a régiós referenseknek is van beleszólásuk. Pécsnek felajánlotta személyes segítségét, Békésnek pedig az MRSZ jogászát, Dr. Egyed Istvánt javasolta. Kifejtette, hogy az NB III-t teljesen amatőr alapokon, igazolás nélkül nem lehet megcsinálni, minimális adminisztrációt igényel, de az amatőröket mindenképpen össze kell fogni, és regionális bajnokságokba kell szervezni! Szabolcsból elkérte a régi munkaanyagot, és hangsúlyozta, hogy egy jelképes nevezési díj fejében biztosítást is tud adni a szövetség. A versenynaptárral kapcsolatban kifejtette, hogy egy éve éppen ő szorgalmazta ennek elkészítését, mert a jelenlegi helyzet valóban nem megfelelő. Adminisztratív eszközökkel szeretné kötelezővé tenni a bejelentést.